67. rész

 - Rennie mit keres itt? – hajolt kicsit közelebb hozzám Guill, miután Horner belépett a gyárunk tárgyalótermébe. A jobb oldalán Adrian sétált, míg a balon, a Lotus egyik versenymérnöke lépkedett. Maga Simon Rennie. – Miért jött ő a mi gyárunkba? – éretlenkedett mellettem a francia, míg én egy velem szemben ülő britre pillantottam. Ciaron egy félszeg mosoly kíséretében, leszegett fejjel piszkálgatta a maga elé vett poharat. A viselkedéséből simán rájöttem, hogy mit is keres Rennie a mi gyárunkban, azonban Rocky-nak csupán 5 perccel több idő és Christian rövid bejelentése kellett ahhoz, hogy minden tiszta legyen számára. – De Pilbean, miért? – fordult hirtelen Rocky Ciaron felé, ahogy szinte mindenki más is.

 - Nem leszek fiatalabb már, és iszonyatosan sok az a munka, amivel egy versenymérnök meg van bízva. Éppen ezért megkértem Christian-t, hogy tárgyaljon csapatokkal, vagyis a versenymérnökeikkel. Nem akartam Mark-ot csak úgy magára hagyni. Keríteni akartam neki egy olyan mérnököt, akit megfelelőnek tartottam a pótlásomra. És Simon lett az-az ember, akit kiválasztottam én magam. A Lotus el is engedte őt, annak fejében, hogy én csatlakozok hozzájuk … És belementem az egyességbe – összegezte röviden a történteket a brit.

 - Mióta tudod, hogy itt hagysz minket? – kérdezte kicsit még a sokk hatása miatt kábán Guill.

 - A nyári szünettől – adta meg mosolyogva a választ Ciaron.

 - Végre megkedveljük egymást, és nem veszekedünk, erre meg itt hagysz minket? – kérdeztem tőle kicsit emelt hangon, majd sajnos hamar elnevettem magam, miután Stuart 4 székkel arrébb felnyerített.

***

 - Te tudtál erről és nem is szóltál nekem? – kérdeztem elképedve Kimi-től, miután röhögve közölte velem, hogy ő már rég óta tudott a Pilbean-Rennie cseréről, csak nem szólt nekem. Tágra nyílt szemekkel, és szájjal bámultam a finnem, miközben ő maga az overallját próbálta magára erőszakolni. A Lotus az idei évben a gyárukban szándékozta bemutatni a konstrukcióit, és erre az eseményre Kimi-nek teljesen be kellett öltöznie. Én is meghívást kaptam az eseményre, de sajnos nekem teljes puccparádéba kellett vágnom magam, aminek egyáltalán nem örültem. – Szemét vagy – toltam le a combomról Kimi tenyerét, miután leguggolt elém, és lábaimra helyezte a kezét.

 - Nem mondhattam el – vigyorgott rám ezerrel. – A nagyfőnökök nem engedték. Bár … Szerintem, ha tehettem volna, se mondtam volna el ezt neked – vágta a képembe röhögve. – Ez az arc – vihogta hangosan, majd kiegyenesedett.

 - Ha most arra játszol, hogy megharagudjak rád, akkor közlöm veled, hogy egészen jó úton haladsz – morogtam halkan, majd felpattantam a fotelből, ahol eddig ültem. – Megyek, elvegyülök a tömegben …

 - Ne legyél már ilyen kis durci – húzott szorosan magához Kimi. Mosolyogva végigsimított az arcomon, majd közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókolhasson. – Csak szívom a véred – kacagta. – Ha tehettem volna, akkor elmondtam volna – mondta kedvesen. – De tényleg megeskettek, hogy erről nem szólok egy szót se. Mert így is erről fognak majd írni azok a hülye firkászok, és az ügy két főszereplője nem akart rivaldafényben úszkálni napokig. Meg milyen hülyeségeket találtak volna ki. Hogy miért hagyta ott a Red Bull-t a kopasz, és hogy Simon miért ment át hozzátok?!

 - Azt a kopaszt Ciaron Pilbean-nak hívják, és jobb lesz, ha megtanulod a nevét, mert 2 nap múlva már vele együtt kell dolgoznod – mondtam neki nevetve, majd miután hosszasan megcsókoltam, kifordultam öleléséből, és elindultam a folyosó felé. Szerencsére mikor ide sétáltunk Kimi elmagyarázta nekem, hogy mi merre van, így nem tudtam eltévedni. A hatalmas hangár felé vettem az irányt, ahol már egy szép nagy tömeg össze is gyűlt. Számomra csak látomásból ismerős emberek beszélgettek egymással, miközben pezsgőt szürcsölgettek. Sokan a letakart kocsit bámulták, ami a hangár túloldalán volt, a tőlem legmesszebb lévő ponton. Közelebb sétáltam egy kicsit, hogy legalább a formáját láthassam. Éppen a konstrukció orrát nézegettem, ami a miénktől teljesen eltérőnek látszódott, mikor egy tenyér simult a derekamra.

 - Gerard, jó napot – köszöntem mosolyogva a Lotus team tulajdonosának, miközben kezet ráztam vele. – Igazán impozáns a party – mondtam neki kedvesen, mire a vigyor az arcán nagyobb lett, mint volt.

 - Köszönöm, de ez nem a mi érdemünk - mondta mosolyogva. – Valami használható ötletet el tudtál tőlünk lesni? – kérdezte nevetve, miután az általuk megalkotott autó felé fordult.

 - Sok mindent ki lehet venni belőle így is, de … mi előre akarunk lépni, nem pedig hátra – mondtam vigyorogva, mire López felnevetett.

 - Szóval Adrian valami nagyon jót alkotott megint? – érdeklődött kíváncsi hangon.

 - Mi az hogy … - hagytam félbe a mondatomat, mikor mellénk sétált egy nő, aki elhívta mellőlem Gerardot. Már éppen áldottam az eget, hogy nem kell jó pofiznom, mikor megjelent mellettem Romain felesége, Marion. Nem igazán beszéltem még vele egy 10 mondatból álló csevegés, valamint egy interjú kivételével. Annak ellenére, hogy a párjaink csapattársak, mi nem nagyon alakítottunk ki szoros kapcsolatot egymással.

 - Igaz az a hír, ami a gyárban terjeng? – kérdezte izgatottan, miután az időjárás kiszámíthatatlanságát, és a party eddigi részeit kiveséztük. Kicsit értetlen fejjel néztem a francia riporterre. Nem értettem pontosan, hogy mire is céloz, és hogy melyik gyárról beszél. – A szerelők, a mérnökök, az itt dolgozók, egyszóval mindenki arról beszél, hogy Kimi apuka lesz – csapta össze a tenyereit. – Ez igaz? – kérdezte totál bezsongva. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak erre. De mivel jól tudtam, hogy egyszer minden úgy is kiderül, bólintottam egyet Marion kérdésére. – Ez hihetetlen – kiáltott fel boldogan. – Én is kisbabát várok – mondta, majd a tenyeremet a pocakjához húztam, ami körülbelül ugyanolyan lapos volt még, mint az enyém.

 - Gratulálok – mondtam egy erőltetett, édes mosoly mellett, majd megöleltem.

 - Olyan szupi ez! Mehetnénk majd együtt baba-mama tornára is. Mit szólsz? – kérdezte izgatottan. Legszívesebben abban a pillanatban lelőttem volna a csajt, de e helyett inkább csak bólintottam egyet, majd türelmesen végighallgattam mindazt, amit a terhességével kapcsolatban rám zúdított, s amik amúgy kicsit se érdekeltek engem.

Míg egy műsor keretében bemutatták a Lotus idei kocsiját, Marion folyton beszélt hozzám. Iszonyatosan látszódhatott rajtam, hogy untam az egészet, mert még Kimi is vigyorgott a nyomoromon. Ám Marion ezek ellenére se vette észre, hogy egyáltalán nem figyeltem rá.

 - Tudom, hogy bunkóság volt, de annyira pörög az a csaj – morogtam kicsit bepipulva, miután Kimi a gyári szobájának ajtaját becsukta. – Én tényleg oda akartam figyelni rá, de hadart, és olyan hülyeségeket mondott, ami nem érdekelt engem!

 - Most miért magyarázkodsz? – kérdezte vigyorogva Kimi, majd hanyatt döntött az ágyon. Elkezdte csókolgatni a nyakam, miközben kezeivel bebarangolta az egész testemet.

 - Mert tudom, hogy bunkó voltam, de akkor is! Ez a nő túl sok. És vak is, nem csak naiv. Felvetette nekem, hogy menjünk együtt majd baba-mama tornára! – néztem elképedve Kimi-re, aki legördült rólam, és elterült az ágyon. – Tuti, hogy valami közös party megszervezésén agyal, és azt tervezi, hogy mikor menjünk majd együtt vásárolni! Lehet, hogy egy közös szülést is le fog nekünk szervezni … Most miért szarsz le? – kérdeztem mérgesen Kimi-től, mikor láttam, hogy csukott szemekkel már-már aludt mellettem. – Én itt dumálok neked, te meg le se szarsz! Na kösz …

 - Cicám – húzott vissza maga mellé vigyorogva, mikor ott akartam hagyni. – Nagyon rápörögtél erre, és nem tudtam, hogy mit mondjak, hogy mivel nem idegesítenélek fel még jobban. Csak ezért maradtam csöndben – mondta kedvesen, majd szerelmesen megcsókolt. – Lenyugszol, vagy segítsek neked valahogy? – kérdezte egy kaján vigyor mellett.

 - Kimi, éppen bepipultam, neked meg a szexen jár az eszed – csattantam fel idegesen.

 - Mark előre szólt, hogy sokszor lesz hangulatingadozásod, és sokszor leszel idegbeteg … - morogta halkan, mire a fejéhez vágtam egy párnát.

 - Idegbeteg vagyok? – kérdeztem tőle emelt hangon. - Utállak!!!! – vágtam a két szeme közé, majd mikor el akartam húzódni tőle, hanyatt fektetett, s a két kezemnél fogva az ágyhoz szegezett, de vigyázott, hogy ne nehezedjen rám a pocakomnál.

 - Dehogy utálsz te engem – pusmogta vigyorogva a nyakamba. Percekig csak csókolgatott. A kezdetleges idegességem hamar el is repült belőlem a semmibe. Be kellett látnom, hogy kicsit hülye voltam, és hogy túlreagáltam a dolgokat. – Kis manó, azt hiszem anyuci lenyugodott – mondta a hasamban lévő babánknak, miután a pólót feljebb tolta a pocakomnál. Mosolyogva Kimi hajába túrtam, majd csöndesen figyeltem, ahogy tovább magyarázott a gyerekünknek.