53. rész

Sziasztok :)

Itt is lenne az 53. rész, amit teljes egészében átírtam az elmúlt 3 napban, mert egyáltalán nem tetszett nekem az, ahogyan a mostani szösszenetben történt dolgokat leírtam, de ebben a formában már el tudom fogodni, és arra is rá tudom magam szánni, hogy megosszam veletek :D

Az 52. rész kapta eddig a legtöbb pipát tőletek (szám szerint, kereken 51-et /igaz az egyik a ,,van rajta javítani való" fülecskéhez érkezett, de örülök neki, hogy a pipa tulajdonosa visszajelzett nekem/:)). Köszönöm szépen ezt nektek, valamint a kommenteket is :) Remélem most is olyat alkottam, ami elnyeri majd a tetszéseteket, és a gondolataitokat megosszátok majd velem :)

Hát ennyi lett volna a hozzáfűzni valóm ehhez a részhez :D

Jó olvasást Nektek, 

Em. 

Egyszerre éreztem boldogságot, és már-már elviselhetetlen fájdalmat, melyet tömény, tiszta alkohollal próbáltam elnyomni magamban. A csapatunk megszerezte a 3. konstruktőri VB címét és ez sokkal fontosabb volt számomra, mint a hülye ügyem Kimivel. Minden erőmmel azon voltam, hogy csak az öröm látszódjon meg rajtam, és a keserűség ne, hiszen a csapattársaim felhőtlen boldogságát egy pillanat alatt el tudtam volna rontani, és ezt nagyon nem akartam. Elég volt nekem azzal az érzésekkel létezni, amik belül szinte szétmartak. Miközben a külvilág felé azt mutattam, hogy iszonyatosan jól szórakozok, a belsőm a szobámért vágyakozott, ahol jelen esetben csend és nyugalom honolt. Semmi kedvem nem volt a bulizáshoz, de jól tudtam, hogy később megbánnám, ha pont ezen a party-n nem tennék látogatást. Hiszen nem minden nap VB győztes az ember csapata!

 - Kisasszony, nagyon elkomorodott – ölelt át hátulról Domenic, miközben jómagam Lexi társaságában a táncparketten próbáltam valami táncolás félét bemutatni a nagyérdeműnek. Barátnőm vigyorogva pásztázott minket, miközben szerelőtársam a vállamra helyezte a fejét, szorosan mögém állt, majd ide-oda elkezdett dülöngélni velem. A kezemet az izmos karjaira simítottam, majd hátra fordítottam a fejem, hogy egy puszit tudjak adni az arcára. – Nem akarsz inni valamit? – kiabálta a fülembe, miután újra Lexi felé néztem.

 - De te fizetsz! – böktem meg a mellkasát a mutató ujjammal, amint szembe fordultam vele.

 - Én is így gondoltam – mondta röhögve, majd a derekamra simította a tenyerét, s így kezdett el navigálni a pult felé.  A hatalmas tömegben nehezen tudtunk előre haladni, és nem egyszer szakadtunk el egymástól 2-3 lépés után. Ezt megunva tenyeremet az övébe csúsztattam, majd szlalomozva tovább haladtam a táncoló, ugráló, ordítozó emberek között. Mikor találkoztunk egy számunkra is ismerős személlyel, kicsit leragadtunk, ugyanis mindegyikük gratulált nekünk.

 - 4 vodkát kérünk!!! – ordítottam a pultos srác két szeme közé a nekünk kellő italokat, s a mennyiségüket, miközben a jobb kezemmel mutattam is neki az italok számát.

 - Nem lesz az egy kicsit sok? – mondta emelt hangon a fülembe Domenic, miután odaállt mellém. Bal kezét feltette a pultra, így támaszkodott meg, míg a másikat pedig a farmerom farzsebébe süllyesztette. Felvont szemöldökkel pillantottam rá, miután tenyerének melegét a nadrágom anyagán keresztül is megéreztem. Vigyorogva nézett le rá, miközben egy kicsit belemarkolt a fenekembe. – Mi az? – kérdezte pimasz hangon. Válasz gyanánt csak megráztam a fejemet, majd vigyorogva végignéztem, ahogy az első pohár tartalmát legurította. – Te nem iszol? –nyögte ki egy apró köhintés után. Bólintottam egyet, majd éppen az egyik elém csúsztatott vodkáért nyúltam, mikor a kerek pult sziget túloldalán megpillantottam Kimi-t, aki mereven minket bámult. A poharat a kezembe kaptam, majd a pilóta felé tartottam, s miután biccentettem egy aprót, egy szuszra lehúztam a tartalmát. Domenic vigyorogva követte a mozdulataimat, mikor a második poharat is kiürítettem, rögtön az első után.

 - Jösztök táncolni? – karolta hirtelen át a nyakunkat hátulról Gent, miután az üres poharat a pultra csaptam. Vigyorogva egyszer hol rám pillantott, hol Domenicre, miközben a válaszunkra várt. Először Dom bólintott rá a dologra, de én még egy kicsit hezitáltam. Eléggé szédültem, és nem éreztem túlságosan biztosnak a lábaimat. – Sapis fiú jön – utalt Chris a mellette álló srácra, aki a csapatunkból az egyetlen tagként elmondhatja magáról, hogy a pilótákon kívül, szinte minden egyes versenyhétvégén hordja a siltes, red bullos logókkal ellátott sapkákat.  Bevallása szerint azért viseli őket, mert a kicsit göndörkés haját sose tudja normálisan ,,belőni” és ez nagyon idegesíti őt. – Te pedig itt akarsz maradni egyedül? – folytatta a mondatát.

 - Na jó – adtam be a derekamat. – Menjünk – mondtam mosolyogva, majd Domenic felém tartott tenyerébe helyeztem a sajátomat. Kézen fogva indultunk vissza a táncparkettre, ahol a srácok az elfogyasztott alkoholok hatása miatt már csak állatkodtak, nem pedig táncoltak.

 - Elmegyek a mosdóbaaa!!! – kiabáltam Domenic fülébe pár szám után, mire bólintott egyet, majd amint összekulcsolta az ujjainkat, elindult a mellékhelyiségek irányába.

 – Elkísértlek, mert nem akarom, hogy elkavarodj tőlünk  - fordult hátra pár lépés után Dom, s ezzel meg is magyarázta a tettének okát, amit először nem ismertem, és kicsit furcsán is meredtem szerelőtársam hátára emiatt.

Ahogy a tömegben haladtunk előre, elsétáltunk Kimi mellett, aki éppen egy szőke nőt ölelgetett hátulról. Mikor pillantásunk találkozott, a pilóta csak gúnyosan elvigyorodott, majd belecsókolt a nő nyakába, aki szinte egy szál semmiben dobálta magát ide-oda a zene ritmusára. Összehúzott szemekkel néztem a világbajnokra, és a partnerére, akit abban a minutumban legszívesebben megtéptem volna.

Miután a WC-ben folyóügyeimet elintéztem, az egyik mosdókagyló elé sétáltam, ahol miközben megmostam a kezemet, leellenőriztem a sminkemet. Hosszú percekig csak meredtem a tükörképemre, miután a nedvességet felitattam a tenyereimről egy papírtörlővel. Gondolatok ezrei kavarogtak a fejemben, amiket legszívesebben egy csettintésre eltüntettem volna még az elmém közeléből is, de sajnos ilyen képesség nem volt a birtokomban. Eleinte próbáltam az ünneplés, és a konstruktőri VB emlékeivel elterelni a gondolataimat, ám ez nem igazán sikerült. Fél perc se telt el, mikor már nem tudtam magam tovább tartani, és elsírtam magam. Remegő kezekkel támasztottam meg magam a pultban, miközben az arcomon a könnycseppek párosával csúsztak végig. A kezdetleges sírdogálás azonban hamar zokogássá fajult, amit hosszú pillanatok után tudtam csak csillapítani. Éppen a hüppögéstől ugrándozó mellkasomra csúsztattam a jobb tenyeremet, hogy az oda hullott könnycseppeket letöröljem, mikor kinyílt a mosdó ajtaja. Egy mosolygó fej bukkant fel az ajtófélfa mellet, ám az a bizonyos mosoly, hamar az érkező arcára fagyott.

 - Mi lenne, ha most visszamennénk a szállodába? Fáradt vagyok – mondta kedvesen Dom, miután kisétáltam hozzá a folyosóra, ami a férfi és a női részleget összekapcsolta egymással.

Mikor szembe fordultam vele, láttam, hogy a férfimosdó előtt egy általam nem szívesen látott személy szobrozott, aki a Kimi Räikkönen névre hallgatott.

Vissza akartam neki vágni, valamint azt akartam felé mutatni, hogy már kicsit se érdekel, így miután Domenic tarkójára simítottam a tenyeremet, közelebb hajoltam hozzá, és egy hosszú, szenvedélyes csókot adtam neki.

 - Menjünk vissza a szállodába – mondtam neki mosolyogva, majd egy apró csók után összekulcsoltam az ujjainkat, és elindultam a lengőajtó felé, amin keresztül újra a hatalmas tömeg részesei lettünk.

Gyors léptekkel haladtunk a kijárat felé, amin amint átsétáltunk, egy üres taxi felé vettük az irányt. A kocsi sofőrje egy idős bácsi volt, aki mosolyogva pillantott hátra a visszapillantó tükörbe, minden egyes piros lámpánál. Gesztusát Domenic-kel mind a ketten viszonoztuk, majd miután a bácsi a szemét az útra szegezte, csöndesen üldögéltünk tovább a hátsó üléseken.

 - A Forma-1 miatt vannak itt? – kérdezte kedvesen a bácsika, miután egy sarkon befordult jobbra.

 - Igen. Egy Forma-1-es csapatnál dolgozunk mind a ketten – mondtam mosolyogva, Domenic pedig heves bólogatással támasztotta alá az általam mondottakat.

 - Meg lehet tudni, hogy milyen szerepkörben? – érdeklődött nevetve a sofőrünk.

 - Én szerelő vagyok, ő pedig mérnök – mutatott rám mondandója közben Dom.

 - Egy nő, aki csinos, kedves és ért a kocsikhoz – kacsintott rám a visszapillantó tükrön keresztül az amerikai férfi. – Tudja, hogy az ilyen nőkért itt, mifelénk ölnek?

 - Nem, eddig nem tudtam – válaszoltam mosolyogva.

Az út további része csöndesen telt közöttünk. Ahogy kifelé bámultam, és figyeltem a mellettünk elsuhanó épületeket, értetem, hogy az álmosság lassan kezdett rám szállni. Mikor odaértünk a szállodához, iszonyatosan sok erőt igényelt az, hogy kiszálljak a taxiból.

 - Iszonyatosan álmos vagyok – borultam le az ágyamra, Domenic mellé, miután a cipőmet és a farmeromat lehámoztam magamról. – Te is? – fordultam Centauro felé, aki a könyökén támaszkodva engem figyelt. – Mi az? – kérdeztem tőle értetlenül.

 - Miért csókoltál meg a klubban? – tette fel mindenféle kerítés nélkül a kérdését.

 - Hülye voltam. Ezért – mondtam egy hatalmas sóhaj után, majd felültem az ágyban. – Nem … Nem … Nem lehetne, hogy elfelejtsük? – kérdeztem tőle egy eltorzult arc kíséretében.

 - De. Lehetne. De nem akarom – mondta, majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. – Annyira nagyon vágyok rád – suttogta ajkaim közé. – De te Kimit szereted még mindig és semmi se lesz közöttünk – mondta halkan, majd elhúzódott tőlem. A karjaival feltolta magát, majd két lábra állt. Miközben a saját ágyához sétált, aggódó pillantásokkal követtem őt, mert eléggé imbolyogva ment. Az alkohol ezen hatása teljes egészében látszott Domenic-en. – Nem akarom, hogy a barátságunkat szét kúrjam. Nem lenne jó úgy melletted dolgozni, hogy tudom milyen vagy meztelenül, és mikor Stuart ebéd közben hangosan fantáziálgat rólad, akkor tudnám, hogy milyen is az a test, amiről ő sokszor álmodozik, ahogyan Gent, Nathan és a többi fiú is teszi!

 - Sok az infó – mondtam neki vigyorogva, miközben ujjaimmal bedugtam a füleimet. – Lezuhanyozok gyorsan – pattantam fel hirtelen az ágyamról, mikor láttam Dom-on, hogy folytatni akarta a mondandóját.

Amint bezárult mögöttem az ajtó, ledobtam magamról a lenge atlétát, és a fehérneműimet, amik még a testemet fedték. A kellemesen meleg víz jót tett a fájó végtagjaimnak, és jó volt a klubban rám ragadt cigi füstöt lemosni magamról. Sokáig csak csorgattam magamra a vizet, miközben a falnak döntöttem a fejemet, és csak álltam a zuhanyzótálcában.

Folyton Kimi és az a szőke nő villantak be a csukott pilláim előtt. Ahogy ott enyelegtek, ölelgették egymást. Újra ugyanolyan összevisszaság, és fájdalom járta át a testemet, mint amilyen a mosdóban tört rám. A könnyeimet a vízcseppekkel együtt folytak le az arcomon. Nem akartam sírni, de nem tudtam megálljt parancsolni a tetteimnek.

 - Annyira hülye vagy – intéztem szavaimat saját magamhoz. – Ő már rég leszart téged – mondtam idegesen, majd az öklömmel egy hatalmasat ütöttem a csempével burkolt falba. Mikor már harmadjára boxoltam bele a támaszomba, a fehér csempelapokon piros csíkok kezdtek a padló felé cikázni. A kezem, ahogy egyre jobban fájt a sorozatos ütődésektől, a lelkemben lévő fájdalmat kezdtem egyre kevésbé érezni. Fizikailag bántalmaztam lényegében saját magam, hogy ne emésszen fel a saját bensőm. Egyre többször, és egyre gyorsabban csapkodtam a falat. A kezemet lassan már nem is éreztem, de azt láttam, hogy a fal egyre vörösebb lesz. Éppen egy kis szünet után újra el akartam kezdeni a falat öklözni, mikor valaki a hátamhoz simult, majd elkapta a karomat, amit már lendítettem. Hátra se kellett fordulnom ahhoz, hogy tudjam ki volt az, aki lefogott. A jobb csuklón lévő tetoválást ezer másik közül is felismertem volna, mivel a nonfiguratív forma egyik részénél egy nagyobbacska heg árválkodott.

 - TŰNJ INNEN! – ordítottam magamból kikelve, miután nem tudtam kiráncigálni a karomat Kimi ujjai közül. – Mi a francot akarsz itt? – fordultam idegesen vele szembe. – És ki engedett be ide téged? … DOMENIC, MEGÖLLEK, CSAK MENJEK KI! – kiáltottam ki a nyitott ajtón a hálószobába.

 - A szobámban fog ma éjszakázni – mondta higgadtan Kimi, majd elzárta a csapot. Teljesen elázott zakóját a földre dobta, ahogyan az ingét is. – Miért csinálod ezt magaddal? – emelte fel a kezemet, hogy közelről is szemügyre vehesse az öklömet, ami tiszta vér volt. – Miért csinálod ezt és pont miattam? – kérdezte elgyötört hangon.

 - Takarodj innen Kimi – suttogtam elhaló hangon, miközben pilláimat csukva tartottam. Nem akartam rá vagy a szemébe nézni. Nem akartam elsírni magam előtte és nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy megesz a fene nélküle. – TAKARODJ – ordítottam olyan hangosan, ahogy csak tudtam, majd elkezdtem őt csapkodni. Ott ütöttem, ahol éppen értem. A dühömet le akartam vezetni rajta, de ez nem sikerült, ugyanis mozdulatlanul tűrte azt, ahogy bántottam őt. Nem védekezett, és nem tett semmit se. Csak állt előttem.

 - Szeretlek – mondta hevesen, majd a falhoz préselt a testével, mikor abba hagytam az ütögetését. – Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban. Kérlek. Könyörgök, bocsáss meg nekem, amiért akkora fasz voltam – mondta vékony hangon, miközben átölelt. Karjait a derekam köré fonta, a fejét pedig a nyakamba fúrta, de én nem tettem semmit. Csak álltam előtte, és csukott szemekkel próbáltam túlélni azokat a pillanatokat, mikor éreztem teste melegét a sajátomon.

 - Az a férfi, aki szeret egy nőt, az nem így bánik vele – mondtam csendesen.

 - Barom voltam – mondta majd felemelte a fejét. – Nem akarlak elveszíteni. Nem akarom, hogy ezzel a szerelő sráccal legyél, hogy őt csókold, ne engem. Ezerszer megbántam már, hogy nem hallgattalak meg. Makacs voltam és hülye, de nem hagyhatsz el, mert abba bele halok – mondta már-már kiabálva. Könnyes szemekkel nézett rám, miközben úgy ért hozzám, mintha egy porcelánbaba lennék. Gyengéd volt, óvatos. – Nem akarlak elveszíteni, mert még mindig szeretlek! Érted? Szeretlek! Csak téged – mondta halkan, majd lehajolt hozzám, és megcsókolt. Újra szobrot akartam játszani, ám ez nem ment. Készségesen visszacsókoltam, miután nyelvével végigsimított az alsó ajkamon. Minden egyes porcikám megremegett a vágytól, amit Kimi fellobbantott bennem. – Szeretlek – suttogta ajkaim közé, miután a homlokát az enyémnek döntötte.

 - Szeretlek Kimi … Mindennél jobban – mondtam halkan, majd egy hosszas csókban összeforrtunk, amint ajkaink újra találkoztak.