39. rész

Csöndesen, mozdulatlanul feküdtem Kimi karjaiban, miközben Ő békésen aludt mellettem, félig meddig alattam. Még csak hajnali 4 óra volt, így próbáltam tényleg nem nagyon mocorogni ölelő karjai között, mert nem akartam ilyen korán felverni, hiszen neki még autóba kell majd ülnie a nap folyamán. Hol a plafont bámultam, hol Kimi arcát, izmos mellkasát, miközben ezerrel forogtak az agytekervényeim. Sok minden járt egyszerre a fejemben. A versenyhétvége, a közelgő interjú, amit annak a finn újságnak fogunk majd adni, amiben lényegében kiteregetjük a kapcsolatunkat, valamint Heikki és Kimi kórházban történt esete is lekötötte a gondolataimat. Joe megemlítette nekem tegnap, hogy látta Kimi-t és Sebastian trénerét, amint éppen még Németországban a szálloda folyosóján kakaskodtak. Próbáltam erről beszélni azóta a Párommal, de észrevehetően elterelte a témát más vizekre, így nem tudtam előrébb haladni vele ez ügyben. Heikki-vel is meg akartam tárgyalni ezt az ügyet, de ő meg mindent letagadott. Iszonyatosan frusztrált, hogy egyikőjük se képes elmesélni, hogy mit, miért is tettek, de az még jobban idegesített, hogy nem tudnak egymással jól kijönni, és ez meg is látszik rajtuk. Mikor a kórházban Sebastiannal kettesben maradtam, akkor megemlítette, hogy ez neki is rossz, hiszen két nagyon jó barátja nem tud egymás mellett úgy megülni, hogy nem néznek a másikra furcsán. Nem is igazán szoktak a másikhoz szólni, és szinte levegőnek nézik egymást. A német szerint el kellene mondanom Kimi-nek, hogy jártam Heikki-vel, és azért viszonyul így hozzám, azért féltett annyira miután az-az idióta olasz barom kórházba juttatott. Vettel azóta tud a múltbeli kapcsolatunkról, mióta beajánlottam Tommi-nak tavaly Heikki-t. Azt hiszem, igaza van. El kell mondanom Kimi-nek, de fogalmam sincs, hogy azután hogyan fog viselkedni Heikki-vel, és ettől nagyon félek.

 - Nem tudsz aludni? – kérdezte hirtelen halk, rekedtes hangon Kimi. Mosolyogva felé fordítottam a fejem, majd adtam egy puszit az ajkaira. – Hány óra? – morogta a hajamba. Kicsit elhúzódtam tőle, hogy az éjjeliszekrényen lévő telefonomért nyúltak. Megnyomtam a középső gombot a kijelző alatt, majd egyből fel is villant előttem a digitális óra.

 - Negyed öt – mondtam suttogva, majd miután a telefonomat visszahelyeztem a bútorra, ráhajtottam a fejem Kimi mellkasára, majd kicsit szorosabban megöleltem.

 - Min agyaltál annyira? – kérdezett rá a dologra, ami már egy kis ideje nyomhatta a lelkét. – Nagyon elgondolkodó fejet vágtál.

 - Sok mindenen – mondtam, majd egy nagyobb sóhaj hagyta el a torkom. – De leginkább rajtad, és Heikkin gondolkodtam – folytattam, majd rá pillantottam. – Miért csináljátok ezt? Miért nem tudtok normálisan meglenni egymás mellett?

 - Meg tudunk lenni egymás mellett. Nem tudom miről beszélsz – mondta egy kicsit komorabban, majd lehámozta magáról a karjaimat. Felvette a boxerét, ami az ágy mellett hevert, majd a fürdőbe sétált. Sóhajtva dőltem vissza a párnák közé, miután becsukódott az ajtó, ami elválasztotta a két helyiséget egymástól. Abban reménykedtem, hogy végre elárulja nekem, hogy mi a baj, de nem így történt.

20 perc elteltével még mindig a fürdőszobában kuksolt, amit meg is untam. Felöltöztem, majd miután a telefonomat magamhoz kaptam, kisétáltam az ajtón. Miközben a szobám felé igyekeztem, próbáltam lenyugtatni magamat. Felidegesített, hogy csak így elviharzott a válaszadás helyett.

 - Miért vagy ilyen morcos? – ült le elém Britta, miután a kis kuckójába küldte Sebastian-t, hogy kezdjen el öltözködni. – Morgós vagy. A szemed alatt nincsenek karikák, vagyis ez nem tudható be az álmosságnak. Szóval, mi a baj? – érdeklődött kedvesen, miközben a kezemre tette a sajátját.

 - Pasik – morogtam a szememet forgatva, majd belekortyoltam a kávémba, amit Lexi pár pillanattal Britta megérkezése után tett elém. Barátnőm miután a forró nedűvel kiszolgált, leült a mellettem lévő székre, és érdeklőd pillantásokat lövellt felém. – Majd mesélek nektek kicsit később, de most megyek a boxba. Le kell ellenőriznem, hogy a gumi melegítő paplanok be vannak-e kapcsolva már és az időmérős abroncsok melegítését is el kell indítani – mondtam nekik, majd felemelkedtem a székből. Gyors léptekkel indultam el az ajtó felé, ahol nem figyeltem oda, és beleütköztem Heikki-be. Odamorogtam neki egy ,,sajnálom”-ot, majd folytattam az utamat a boksz felé.

Már éppen az egyik időmérőre szánt lágy szett melegítőpaplanjai központi kapcsológombját nyomtam le, mikor mellém sétált valaki. Ahogy belibbent az illető a kis helységbe, egyből meg is csapott a személy jellegzetes illata, mely férfi parfümmel együtt keveredve terjengett a levegőben.

 - Az a barom csinált már megint valamit, igaz? – kérdezett rá Heikki, miután elsétáltam előtte, hogy a következő 4 egymáson lévő, paplanba bugyolált lágy keverékű gumi melegítését is elindítsam.

 - Közöd, mint eszed! Semmi! – hallottam meg Kimi rekedtes hangát. Két választófal között állt, amik az ajtó helyeként funkcionáltak. Mérgesen meredt onnan a trénerre, aki ellökte magát a faltól, majd Kimi elé állt. – Keménykedni akarsz, Huovinen? – kérdezte gúnyosan Kimi, mire Heikki vissza akart vágni, de megelőztem.

 - Mind a ketten húzzatok ki innen!- mutattam idegesen a hátsó kijárat irányába. – Neked – mutattam Heikkire – Sebastian mellett kéne most lenned, és kicsit felkészíteni lelkileg arra, hogy 20 perc múlva a német seggét a kocsijába kell majd raknia. Neked pedig – böktem meg Kimi karját – ide belépni TILOS! – nyomtam meg az utolsó szót. – Szóval mind a ketten szépen mentek a dolgotokra, és nem csesztetitek a másikat. Világos voltam, vagy világos voltam? – kérdeztem idegesen, mire vetettek egy utolsó gúnyos pillantást a másikra, majd kisétáltak a boxból. – Joe, kérlek ne mond el Christian-nak, hogy Kimi itt volt. Te is tudod, hogy ezért megbüntetnék – mondtam a szerelőnek, aki a kis folyosószerűségen nézte végig, ahogy egymás után kilépnek a fiúk a paddock utcácskájára.

 - Lakat a számon, Kisasszony – mondta nevetve, majd a képzeletbeli cipzárt is behúzta a száját, amire egy lakat is került.

A harmadik szabadedzés, valamint az időmérő alatt egyfolytában csak fortyogtam a saját levemben. Próbáltam nyugodtnak mutatkozni, és nem dühöngeni, de ez nehezen ment. Azt se segített a helyzetemnek, hogy Ciaronnak segítettem az időmérő alatt, ahol a pilótája, a Q2-ben kiesett, és a 11. helyen kvalifikálta magát.

 - Em – szólt utánam Kimi, miután elviharzottam előtte a paddockban. Nem figyeltem oda rá, csak gyors léptekkel folytattam az utamat a kamionok felé. – Kicsim, kérlek várj meg! – kiáltotta. Ahogy hátra pillantottam, egyből Kimi került elém, aki lefékezett, hogy ne ütközzünk össze. – Mi a baj? – kérdezte egyből.

 - Kimi, kérlek most hagyj – mondtam neki fáradtan, majd arra készültem, hogy az egyik kamion lépcsőjének első fokára feltegyem a lábam, de ebben Kimi erős karja meggátolt. – A reggeli miatt haragszol rám?

 - Ahelyett, hogy egy értelmes, és valóságos választ adtál volna, inkább bevonultál a fürdőszobádba, hogy ne keljen a kérdésemre rendesen felelned. Azt se mondhatod, hogy zuhanyoztál, vagy készülődtél, mert teljes kussban ültél ott! – szegeztem rá a mutatóujjamat idegesen.

 - Tudom, hülyén reagáltam le, de az a gyerek még akkor is felidegesít, ha csak szóba kerül.

 - DE MIÉRT??? – fakadtam ki mérgesen.

 - Mert féltékeny vagyok – vágta rá szinte egyből. – Folyton körülötted legyeskedik, és a kórházban úgy simogatott, mint ha a pasid lenne! Egyfolytában bámul, és láthatóan utál engem azért, mert a barátnőm vagy. A hülye beszólási se segítenek a helyzetén, és még iszonyatosan pofátlan is! … Most ezen mit nevetsz? – kérdezte értetlenkedve miután kitört belőlem a röhögés, amit már nem tudtam elfojtani magamban. – Ezen mi olyan vicces? – érdeklődött mérgesen. Gyorsan letöröltem a szememből kibuggyanó könnycseppet, majd szorosan elé álltam. A tarkójára simítottam a kezemet, hogy könnyebben magamhoz tudjam húzni egy csókra.

 - Édi vagy, mikor féltékenykedsz – mondtam neki nevetve, miután elváltak ajkaink egymástól. – Kimi – váltottam kicsit komolyabbra. – Én téged szeretlek. Nem őt, és nem is mást. Heikki nagyon jó barátom volt régebben. Ezért viselkedik így velem. Nem pedig azért mert esetleg belém lenne esve.

 - Honnan tudod, hogy nincs beléd esve? – kérdezte kicsit hevesebben.

 - Ha jól tudom, barátnője van. Akit szeret. És tudja, hogy foglalt vagyok, hogy nekem itt vagy te – simogattam meg kedvesen kicsit borostás arcát.

 - Szeretlek – mondta egy csók után. – És bocsánat a hülye viselkedésem miatt – motyogta.

 - Jaj, te nagy mamlasz – mondtam nevetve, majd jó szorosan megöleltem. – Minden el van nézve. De csak azért, mert én is szeretlek téged – böktem meg vigyorogva a mellkasát, majd nyomtam egy apró csókot az ajkaira.