2013. augusztus 18., vasárnap

37. rész

- Olyan jó látni, hogy újra ilyen vidám vagy – mondta mosolyogva Kimi, majd miután egy apró csókot nyomott az ajkaimra, megsimogatta az arcomat. Szégyenlősen elmosolyodtam, majd a mellkasának döntöttem a homlokomat.
Pontosan 9 napja kaptam vissza a munkámat, és 9 napja újra minden rendben folyik körülöttem. A fiúk hülyeségeitől teljesek a napjaim, és végre Kimin is látom azt, hogy nem aggódik miattam, és nyugodtan tud készülődni a versenyekre.
 - Jut eszembe – csapott a homlokára. – Te ígértél nekem valami meghálás dolgot – mondta vigyorogva, majd a nyakamhoz hajolt, ahol először megharapott, majd nyomott egy csókot a bőrömre. – Mikor akarsz nekem hálálkodni? – kérdezte kajánul miközben nekinyomott az egyik kamionunk oldalának.
 - Mondjuk … - kezdtem volna bele, de drága főnököm, félbe szakított.
 - Ne itt turbékoljatok, mert akkor a sajtó egyből rájön, hogy együtt vagytok, és ugye, azt nem akarjátok – mondta komolyan, majd elmosolyodott. – Kimi, van egy szabad 10 perced? Szeretnék veletek beszélgetni az irodámban.
 - Persze – bólintott egyet, majd a derekamra csúsztatta a kezét, így tolt meg a home-unk hátsó bejárata felé. Néhányan megbámultak minket, de nem igazán törődtünk velük, ahogy a fiúk beszólongatásaikkal, cukkolásaikkal se.
 - Azt gondolom, tudjátok, hogy a sajtót egyszer be kell avatnotok – mondta Christian miután leült a székébe. Ez a dolog nekem is minden nap eszembe jutott. Nem tudtam, hogy mi felé úton-módon kellene ezt megtennünk, de Kimi ezt a dolgot már átgondolta egyszer.
 - Egy finn magazinnal kéne ezt nekünk megosztanunk. A nyári szünetben Porkala-ban csinálnának velünk egy interjút képekkel meg minden, és rajtuk keresztül tudná meg a világ, hogy mi együtt vagyunk. Riku, a szóvivőm ismeri őket, és mivel finnek, mint ahogy mi is, nem írnának le olyat, amit mi nem említettünk. Elmondanánk nekik, hogy akkor először és utoljára nyilatkoztunk kettőnkről, és a firkászok értelmesebbik negyede, csak elfogadná ezt, és nem zargatnának minket.
 - Ezt jó ötletnek tartom – mutatott Kimi-re Horner majd rám pillantott. – Neked mi a véleményed erről?
 - Benne vagyok – mondtam. – Riku akkor tud velük egy időpontot egyeztetni? – fordultam Kimi felé. Bólintott egyet, majd a térdemre csúsztatta a kezét.
Miután Christian Kimi-nek is felvázolta azokat a szabályokat, amiket be kell tartanunk, az utunkra engedett minket. Sajnos nekem csatlakoznom kellett Jon-hoz és Ed-hez, így nem tudtunk több időt együtt tölteni, de megígértem Kimi-nek, hogy este behajthatja majd rajtam a hálálkodásomat.
***
 - Fabian, így az idegeimre fogsz menni – mondtam a legkisebb Vettel gyereknek, miután ő beállt a székem mögé és a két kicsi kezét a vállamra tette. Elvileg vendégeknek ide be se lehetne jönni, de mivel Sebastian testvére, ezért Dietrich megengedte neki, hogy itt is zaklathasson engem, ahogyan azt már reggel 9 óra óta tette. Norbertnek sok dolga volt a pályán, így elvállaltam Fabian felvigyázását. Azóta már ezerszer megbántam.
 - Te csak a munkádra figyelj – mondta, majd a monitorok felé bökött. Jon és Ed mellettem elkezdtek kuncogni. Próbálták a mosolygásukat eltakarni előlem, de ez nem ment nekik.
A második szabadedzés megkezdésére már teljesen kész voltam. Legszívesebben kidobtam volna a kicsi németet, de ezt nem tehettem meg. Idegesített, ahogy a mellettem ülő két mérnök rajtam szórakozott, miközben én egy 16 éves tini fiút próbáltam meggyőzni arról, hogy idegesítse inkább Stuartot, vagy a bátyát.
 - Az öcséd kiborított – morogtam Sebastiannak, aki éppen próbált leülni a csapatunk asztalához a szálloda éttermében. – Egész nap rám volt kattanva.
 - Tuti szerelmes beléd – mondta vihogva, mire tarkón vágtam.
 - Azért ennyire nem tini – mondtam neki lesújtóan, majd Sebre pillantottam. A kicsi német nagyon csöndesen üldögélt előttem, és feltűnően kerülte a pillantásomat. Mikor pont a másikra néztünk, ő gyorsan elfordította a fejét. – Sebastian, ugye nem??? – kérdeztem tőle emelt hangon, mire nem válaszolt. A fejemet az asztalra tettem, majd a karjaimmal próbáltam eltakarni az arcomat, miközben mellettem a srácok elkezdtek vihogni. Már előre láttam magam előtt, hogy ezzel fognak szívatni. Másnap erről meg is bizonyosodtam, ugyanis az időmérő alatt végig baszogattak.
 - Állítsd le őket, vagy én fogom, de akkor valamelyikkőjük nem fogja azt túlélni – mondtam idegesen Horner-nek, miután besétált a boxba. Először értelmetlenül nézett rám, majd Kenny felvilágosította arról, hogy miért is vagyok kibukva.
 - Kimi nem féltékeny még? – kérdezte nevetve Christian, mire összehúzott szemekkel rá meredtem, majd bevágtam egy hátra arcot. Amint elhagytam a garázsunkat, a home felé igyekeztem. Éppen a kétszárnyas ajtón akartam bemenni, mikor megjelent előttem Fabian.
 - Kérlek, Fabian, ne most – mondtam neki csukott szemekkel.
 - Mi a baj, Drága? – kérdezte miközben végigsimított a derekamon.
 - Fabian, ezt nem kéne – mondtam neki miután eltoltam magamtól egy kicsit. – Te 16 éves vagy. Elhiszem, hogy ilyenkor a hormonok meghülyülnek. Pont ezért nem pofozlak fel. Nagyon hízelgő nekem, hogy odáig vagy értem, de én jelenleg foglalt vagyok.
 - Ha nem lennél az, lenne esélyem? – kérdezte reménykedve.
 - Nem – mondtam tömören, majd otthagytam. Amint beértem a home-unkba, a pult felé igyekeztem. Lexi vigyorogva tett elém egy pohár vizet. – Legalább te ne idegesíts, kérlek – mondtam neki nyöszörögve.
Pár percig még elüldögéltem ott a bárszéken, majd miután egy szendvicset is magamba nyomtam, visszasétáltam a boxba. Segítettem a fiúknak rendet tenni a boxokba, mielőtt a kocsikat visszakaptuk volna a mérlegelésről.
 - Kiakaszt Vettel – morogtam miután elterültem Kimi ágyán. – Egész nap csak járkál utánam, és elvileg belém van esve. Én ezt nem fogom sokáig tolerálni – fakadtam ki hirtelen. Kimi értetlenül bámult rám, mialatt én a matracot ütögettem a kezeimmel.
 - Sebastianról beszélsz? – kérdezte értetlenül. Egy pillanatra lecsuktam a szememet, hogy a belőlem kikívánkozó ,,nem”-et a képébe ordítsam.
 - Nem. Fabianról – mondtam. Kimi Hangosan felnevetett. Egy kis együttérzésre vágytam tőle, nem pedig ilyen reakcióra. – Kimi! – szóltam rá idegesen, miután már jó pár perce csak nevetett. – Ez egyáltalán nem vicces! Egy 16 éves tini fiú járkál utánam – morogtam.
 - Én ennek csak örülök – mondta kuncogva. – Így legalább tudom, hogy szinte minden korosztály oda van érted. Titus képviseli a kicsiket, Fabian a tiniket, én meg a felnőtteket – mondta hahotázva.
 - Csá – mondtam neki duzzogva, majd fel akartam kelni az ágyról, de nem engedte.
 - Vedd úgy, hogy nem is mondtam semmit – mondta nevetve, majd adott egy puszit a homlokomra. – Nem vagy éhes?
 - Nem – morogtam.
 - Nem – mondta engem utánozva, mire felvontam a szemöldökömet. – Jó, nem genyózok többet, mert látom ki vagy – susogta a fülembe, majd elfeküdt mellettem. – Auuu iii - ,,mondta” egy hatalmas ásítás közben.
 - Oké, akkor ezt most fordíts le nekem finnre – mondtam neki nevetve.
 - Aludj itt!
 - Megbeszéltük – mondtam, majd a mellkasára hajtottam a fejemet.
Az esténk nyugisan telt. Viszonylag hamar le is feküdtünk aludni, mert mind a ketten nagyon álmosak voltunk.
Másnap reggel, mikor kinyitottam a szememet, egy vigyorgó Kimi Räikkönennel találtam magamat szembe.
 - Beszéljek Fabiannal ma? – kérdezte, mire bevágtam egy fura fejet. – Most is az ő nevét motyogtad. Álmodban zaklatott, vagy mi? – érdeklődött vigyorogva.
 - Vittu perkele, Kimi – morogtam, majd a fejemre húztam a párnát. 

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Végre itt egy könnyed kedves rész a sok szomorúság után! Szegény Em, eddig a munkája miatt aggódott most meg kapott egy "hős"szerelmest! Annyira édes, hogy próbálja leszerelni,de nem akarja megbántani az öntudatos kis Vettelt! Várom a következőt részt!

    VálaszTörlés