26. rész

 - El ne folyjatok – szólt oda nekünk nevetve Rocky. Lexi-vel, Katie-vel és Barbara-val éppen német focistákat bámultunk a home-unk erkélyén állva. Schumacher a kikötő mellett fotózkodott a Nationalelf sztárjaival, mi meg végig moziztuk, ahogy a focisták mosolyogtak a kamerákba, és szamárfüleket mutattak a másik háta mögött.

Azt hiszem kicsit tényleg olyanok voltunk, mint akik mindjárt a bugyijukba folynak, de nem zavartattuk magunkat, hiszen nem minden nap sétálgatnak ilyen fenékkel rendelkező emberkék a paddockban.

 - Anyám, Gomez nagyon ott van – motyogta Barbara, majd egy olyan kiscsajos sóhajt kituszkolt magából. A korlátra könyökölt, majd a fejét a tenyerével megtámasztotta, és így nézte tovább a srácokat.

 - Podolski a legtutibb – mondtam nevetve, majd hátra fordultam. A szememmel Sebastiant kezdtem el keresni, de nem találtam sehol, pedig 1 perce még erre felé sétált. Amint megpillantottam a kis medenceféleségünk mellett, megindultam felé. – Seb, kérlek, csábítsd be őket a boxunkba, míg mi ellopunk egyet-kettőt közülük – mondtam kérlelően neki. Hangos nevetésben tört ki, miután elmondtam neki a tervemet. – Ennyit igazán megtehetnél értünk – mondtam neki motyogva, majd visszasétáltam a lányokhoz.

Nem sokáig tudtam velük bámulni a focistákat, mert a második szabadedzést is el akarták kezdeni, ahol nekem dolgom volt. Kimivel ebédidőben találkoztam csak a kamionoknál. Mivel azelőtti nap keveset láttuk egymást, kicsit elbeszéltük az időt, így az ebédet ki kellett hagynom.

Este sajgó fejjel és szédelgések közepette ültem le a szállodánk éttermében. Egész nap egy csokit ettem, amit Britta adott nekem, mikor majdnem összeestem a home-unkban.

 - Ezt mindet megeszed, vagy én magam etetem meg veled – tett le elém egy jól megpakolt tányért Heikki. A srácok neki szóltak, hogy nem ettem egész nap. Szép kis lecseszésben részesített, amitől a fejem csak még jobban megfájdult.

Morogva kezdtem el enni, miközben a fiúk bámultak. Nagyon idegesítő volt ez, így megfogtam a tányéromat, és átültem egy üres asztalhoz. Éppen a villámra tűztem egy húsdarabot, mikor lecsapódott mellém 2 szöszi. Sebastian és Kimi voltak azok, akik megtiszteltek engem a jelenlétükkel.

 - Tüntetőleg nem ettél egész nap? – kérdezte tőlem nevetve Sebastian, mire értelmetlenül néztem rá. – Tudod! Hogy nem hagytam, hogy ellopjátok a nemzetem focistáit. Britta mondta, hogy kicsit berágtál rám, hogy Podolski-val nem tudtál meghitten elbeszélgetni – mondta vigyorogva, mire a villa megállt a kezembe. Legszívesebben ott a helyszínen a kezébe állítottam volna az evőeszközt, miután az utolsó mondata elhagyta a száját. Kimire néztem, aki kicsit furán meredt rám, de miután elvigyorodott, bíztam abban, hogy nem vagyok nagy bajban, és ezzel nem csináltam semmi rosszat.

 - Néha igazán befoghatnád – sziszegtem oda halkan Sebnek, majd duzzogva folytattam a vacsorám elfogyasztását. Nem szóltam a srácokhoz, még akkor se, mikor már befejeztem a vacsorámat. Egy szó nélkül álltam fel az asztaltól, és indultam el a szobám felé.

Éppen a zuhanyzó csapját zártam el, mikor meghallottam, hogy kopogtattak az ajtómon. Gyorsan magam köré tekertem egy törölközőt, majd siettem, hogy megnézzem ki az, aki ilyenkor zargat engem. Az ajtó mögé álltam, és csak a fejemmel kukkantottam ki, hogy ki a látogatóm. Mikor megláttam, hogy Kimi az, elálltam az ajtóból, és beljebb engedtem.

Csendesen álltam előtte, miközben ő csak vigyorgott. Fél perc elteltével azonban közelebb lépett hozzám, majd felemelte a fejem, hogy megcsókoljon.

 - Szóval Podolski – mondta miután a homlokát az enyémnek döntötte. – Őtőle kell majd félnem? – kérdezte nevetve. Egy kicsit eltoltam magamtól, hogy kiszabaduljak az öleléséből, de erre szorosabban magához húzott, majd ledőlt velem az ágyra.

 - Ez olyan kínos – motyogtam a mellkasába, ami a mondatom után elkezdett ütemesen mozogni.

 - Nyugi, nincs semmi baj – mondta nevetve. – Holnap estig PR rendezvényeken fogom unni magam, de este nem jönnél el hozzám? Esetleg ott is aludhatnál a yachtomon.

 - Oké – mondtam mosolyogva, majd megcsókoltam.

Kimi fél órát maradhatott még, mert Rami-val és Kriistivel mentek járkálni a városba. Engem is hívott, de nagyon fáradt voltam, így inkább a szobámba maradtam, és korán lefeküdtem aludni.

Másnap szabadnapot kaptunk, hiszen itt, Monacóban a szabadedzések első két része csütörtökön van, míg a pénteki nap inkább a rendezvényekről, a bemutatókról és a vacsorákról szól.

Lexi-vel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk vásárolni egy kicsit. Csajos napot tartottunk, és kibeszéltük a magánéletünket. Örültem annak, hogy Jesse nem szúrt el még semmit, és boldoggá teszi a barátnőmet. Sőt, egy nagy döntésre is rávette őt.

 - Visszaköltözök Finnországba – szólalt meg hirtelen Lexi, miközben én az öltözőfülkében próbáltam fel egy nadrágot. Annyira lesújtott ezzel, hogy nem figyeltem oda, és nekiestem az ajtónak. – Jól vagy, Em? – kérdezte aggódva.

 - Aha – mondtam, majd felálltam a földről. Kinyitottam az öltözőfülke ajtaját, majd Lexi-re meredtem. – Szóval, akkor már nem Angliában fogsz lakni? Mit kezdek én azzal a nagy házzal?

 - Em, tudom, hogy ez most neked nagyon szar, de ugye nem haragszol meg ezért rám? – kérdezte, mire elmosolyodtam, majd megöleltem.

 - Nyugi, megértem – mondtam neki. – Menjünk enni, mert éhen halok – indultam vissza a fülkébe.

Miután megebédeltünk, visszamentünk a szállodába, ahol minden ruhát újra felpróbáltunk. Délután a szobámban DVD-ztünk, majd Lexi átsétált magához, mert a fiúkkal inni mennek majd. Mondtam neki, hogy én most nem tudok velük tartani, mert Kimivel fogom tölteni az estémet.

7 óra felé kezdtem el készülődni. Miután lezuhanyoztam, és egy kis sminket is az arcomra dobtam, próbáltam valamit kezdeni a hajammal. Összefogtam coffba, majd kontyba, de egyik se tetszett, így maradtam a szokásos kiengedettnél. A ruhával is meggyűlt a bajom, nem csak a hajkoronámmal. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel. Már éppen kezdtem feladni, mikor megtaláltam a felsül csíkos, lent pedig tengerész kék színű ruhámat. Hozzá felvettem az egyik fehér, kék csíkos platformos nyári szandálomat. Miután meggyőződtem arról, hogy jól festek, elindultam a kikötőbe.

Kimi hajóját szerencsére már egyedül is megtaláltam. A finn a yachtja előtt várt rám, a stégen álldogálva.

 - Gyönyörű vagy – suttogta, mikor közelebb értem hozzá, majd szorosan magához húzott, hogy megcsókoljon.

 - Te se panaszkodhatsz – mondtam neki, majd újra végig mértem. Egy fehér ing volt rajta meg egy ugyanolyan színű vászonnadrág, mint amilyen a ruhám szoknyarésze volt.

Felsegített a hajójára, majd követett engem a fedélzetre. Egy szépen megterített asztal volt a hajó orránál, amin egy gyertya égett, valamint két pezsgőspohár is helyet kapott rajta. Kimi odalépett az asztalhoz, majd elvette onnan a poharakat, melyek közül az egyiket felém nyújtotta.

 - Én tele vagyok – dőltem hátra a székemben, miután az utolsó tésztaszemet is magamba tuszkoltam. Kimi pár pillanattal utánam tette le az evőeszközét a tányérja tetejére.

 - Van kedved egy kicsit beljebb hajózni? – kérdezte miután kortyolt egyet a pezsgőjéből.

 - Persze – mondtam lelkesen, mire felpattant, majd a kezét nyújtotta felém. A tenyeremet az övébe csúsztattam, majd követtem a hajó belsejébe.

A tenger csodálatosan szép volt. Ahogyan víz hullámzott, néha megcsillant rajta a Hold is. Monte-Carlo fényei lélegzet elállítóak voltak a tengerről is.

Miközben Kimi a hajóját tartotta kordában, felsétáltam a fedélzetre, a korláthoz. A csend, ami minket körül vett, megnyugtató volt. Kikapcsoltam, és próbáltam a hétvégétől eltekinteni, de ez nehezen ment. Adrian-nal találkoztam a szállodában, aki mondta, hogy az FIA ma is a garázsunkban járt, és közelebbről is megnézték a padlólemezünket. Ha szabálytalannak ítélik, akkor pokoli 1 hét vár ránk.

 - Min töröd azt a szép kis buksid? – lépett szorosan mögém Kimi miután lehorgonyoztunk. A karjaival átölelte a derekam, majd a fejét a vállamra helyezte. 

 - Lényegtelen – zártam meg a fejemet. Nem akartam a csapatom ügyes-bajos dolgaival fárasztani, így inkább tereltem: - Hol vannak azok a nagyon eszement barátaid? – fordultam vele szembe, majd egy apró csókot nyomtam az ajkaira.

 - Éppen Monte-Carlo kaszinóit fosztják ki – mondta nevetve.

 - Tesódék? – érdeklődtem Rami és Kriisti felől.

 - Biztos a szállodában élvezik ki azokat az esti órákat, amiket kettesben tölthetnek – mondta nevetve. – Mi lenne, ha mi is ugyanígy tennénk? – kérdezte majd a nyakamba csókolt. Nevetve túrtam rövidre vágott hajába, mire ő is kuncogni kezdett.

 - Végülis, úgy se csináltam még hajóm – mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Annyi időre szakadtunk el egymástól, míg lesétáltunk a hajó belsejébe, azon belül is a miniaturizált hálószobába, ahol egy mozgalmas éjszaka várt ránk.