22. rész

 - Ha kellemetlenül érzed magad, akkor elküldöm őket – szólalt meg halkan mellettem Kimi, miközben két pohárba töltött a vendégeinek üdítőt. A két fiú a nappaliban ültek le, miután beléptek a házba. Sebastian és Heikki még mindig döbbenten néztek onnan rám, ami már kezdett nagyon frusztrálni.

 - Nyugi, nincs semmi baj, de azt hiszem, inkább felmegyek egy kicsit – mutattam az emelet felé. – A leves kész, ha a fiúk éhesek, akkor kínáld meg őket – mondtam neki, majd megtöröltem a kezemet az előttem lévő rongyban. – Ne küld el őket miattam – mosolyogtam rá, majd miután a kötényt is levettem magamról, egy szó nélkül megindultam az emelet felé.

Miután felértem a szobámba, becsuktam magam mögött az ajtót, aminek azonnal neki is dőltem. Furcsa érzések kavarogtak bennem, amiket nem tudtam hova tenni. A gyomrom összezsugorodott, mikor rájöttem arra, hogy emellett Sebastian nem fog csak egy szó nélkül elmenni, és magyarázkodnom kell majd neki, ahogyan Heikki-nek is. De kérdem én: MIÉRT? Hiszen nem vagyok se a rokonuk, se a barátnőjük. A munkatársuk vagyok, akinek lehet saját magánélete, és akinek nem kell elszámolnia azzal a dolgokkal, amiket tesz.

Bő egy óra múlva hallottam, ahogy a srácok elmentek. Kimi éppen a lépcsőn tartott felfelé, mikor kisétáltam a szobából.

 - Gyere, együnk – bökött az étkező felé a világbajnok miután megálltam előtte.

 - Nem vagyok már éhes – mondtam neki, mire megragadta a kezem, majd elkezdett lefelé húzni.

 - Ezt meg se hallottam – mondta a fejét csóválva.

Miután elpusztítottuk mindazt, amit csináltunk, egy kicsit lepihentünk a nappaliban. Este film maratont akartunk tartani, így a laptopjainkkal az ölünkben kutattunk az interneten, hogy mit is kéne megnéznünk. 3 filmet akartunk megnézni, de nehezen tudtunk dűlőre jutni azügyben, hogy mely 3 filmet is válaszuk. 2 órás veszekedés után sikerült megállapodnunk. A Halálosabb Iramban filmsorozat második, negyedik, illetve ötödik részét választottuk ki, mert ezeket találtuk a legjobbaknak.

 - Csak nem álmos vagy? – kérdezte nevetve Kimi. Egy hatalmasat ásítottam, majd eldőltem a kanapén is. A szemeimet is csak nagy erők árán tudtam nyitva tartani.

 - Igen – motyogtam, majd összekuporodtam.

 - Ne itt aludj el megint – mondta miközben kikapcsolta a TV-t és elém guggolt. Megsimogatta az arcomat, majd a szemem elé hulló fürtjeimet a fülem mögé tűrte. – Menj fel a szobádba. Az ott lévő ágy kicsit kényelmesebb, mint ez a kanapé – mondta.

 - Máris felmegyek – motyogtam, majd próbáltam volna már pihenni, de ezt a házigazda nem engedte. A térdeim alá nyúlt, majd a bal kezét a hátam alá simította, aztán felegyenesedett velem együtt. Ahogy az emeletre sétált fel velem, néha-néha odaütötte a fejemet a falhoz, amit egy-egy morgással díjaztam.

 - Bocs, nem direkt volt – mondta nevetve miután letett az ágyra.

 - Aha, persze – morogtam majd megdörzsöltem a fejem ott, ahol a legtöbb ütést kaptam a faltól. – Figyu, ha nem akarod, hogy itt legyek, akkor máshogy is közölhetnéd ezt velem.

 - Annyira hülye vagy – mondta nevetve, majd elterült mellettem az ágyon.

 - Hát ezek után én se kételkedek benne. Olyan erős ütések érték drága fejemet, hogy tuti maradandó bajom lett tőlük – csóváltam meg rosszallóan a fejem, mire Kimi még jobban elkezdett mellettem hahotázni. – Ne nevess már! – vágtam hozzá az egyik párnát, ami a fejem alatt volt. – Bunkó! – morogtam, mire egyből megemelkedett, majd elkezdett püfölni a párnával, amit az előbb hozzávágtam.

 - A saját házamban ilyet mersz nekem mondani? – kérdezte nevetve, majd a két kezemnél fogva az ágyhoz feszített, miközben ráült a csípőmre.

 - Te, megszakadok – mondtam neki nyöszörögve, mire hitetlenkedve bámult rám. – Nyugi, csak szívatlak – mondtam neki nevetve, majd kifújam magam. Kimi kuncogva megrázta a fejét, majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Olyan hévvel tette mindezt, hogy szinte beleszédültem.

 - Megyek, hagylak aludni – mondta, majd leszállt rólam. – Jó éjszakát – mosolygott rám kedvesen.

 - Neked is Kimi.

Miután a finn távozott, gyorsan lezuhanyoztam, majd átöltöztem. A fenekem szerintem még hozzá se ért az ágyhoz, de én már akkor aludtam.

Reggel nem egy kellemes dologra ébredtem. Egyik pillanatban még a pónikákkal barátkoztam, és önfeledtem nevettem velük Álomországban, a másikban pedig valami forró dolog végigcsorgott a mellkasomon, majd utána sok kemény dolog is rám esett. Ahogy kinyitottam a szemem egy ijedt Kimi Räikkönennel találtam magam szembe, aki egy tálcát tartott a kezében, de azon a bizonyos tálcán már nem volt semmi, ugyanis minden rajtam landolt.

 - Hát ezt nem így terveztem – mondta Kimi, majd elnevette magát, mire elkezdtem dobálni az ölemben lévő kiflivel, és paradicsom darabokkal.

 - Akkora egy szerencsétlenség vagy, hallod … - mondtam neki morogva, miközben a fürdőszobában próbáltam levakarni magamról a bőrömre száradt kávét, és lekvárt.

 - Nem direkt volt – mondta kuncogva. A hangját csak tompán hallottam, mert egy ajtó volt közöttünk.

Miután lemosakodtam, és felöltöztem Kimivel közösen csináltunk reggelit magunknak, amit együtt az étkezőben fogyasztottunk el.

Délelőtt segítettem a finn társamnak a ruháit kivasalni, amiket majd hozni szándékozott majd Barcelonába. Kis listát követve pakoltuk be a táskáját. Elmondása szerint mindig így szokta csinálni, mert ha valamit itthon hagy, akkor nagyon ki tud borulni.

Kedden délben érkeztünk meg a katalán városba. Kiminek Eric-kel kellett találkoznia, én pedig Lexi-vel akartam már végre beszélgetni egy kicsit.

 - Meggyulladok – motyogta drága barátnőm, miközben elterült a törölközőjén. Nem volt kedvünk a fülledt szállodai szobánkban ücsörögni, így úgy gondoltuk, hogy lejövünk egy kicsit a partra úszkálni, napozni és beszélgetni.

 - Képzeld el milyen lenne most teljesen beöltözve álldogálni a garázsban.

 - Le fog rólam folyni a drága, fehér finn bőröm – mondta nevetve, majd kent egy kis naptejet még a kezére. – Amúgy kérdezni akartam valamit – fordult felém, miután a tubust a táskájába dobta. Érdeklődve néztem rá, miután kicsit lejjebb húztam a napszemüvegemet az orromon. – Te tényleg Svájcban voltál? És ráadásul Kiminél?

 - Igen – válaszoltam egy hatalmas sóhaj után. – Kitől hallottál erről? – fordultam felé.

 - Hát Britta mesélte nekem, hogy ő is a srácoktól hallotta a gyárban. Ők elvileg Christiantól tudnak erről, akinek Sebastian mesélte ezt.

 - Szóval már mindenki tud erről? Fasza – mondtam morogva, majd hátradőltem a törölközőmön.

 - Ti most jártok? – tette fel Lexi azt a kérdését, amire én magam se tudtam a választ. Fogalmam se volt arról, hogy mi is van közöttünk Kimivel, azzal meg végképp nem, hogy mi is lesz? Nem tudtam értelmes választ adni Lexinek, amiért egy hosszas élménybeszámolóval kellett bűnhődnöm. Mindent el kellett neki mondanom, ami az elmúlt 4 napban történt velem.

Miután kibeszéltük magunkat, visszasétáltunk a szállodába, majd átöltöztünk, és elmentünk futni egyet. A futásból végül egy 3 órás sétálás lett. Végig beszéltük az egészet, és kicsit kifaggattam, hogy milyen az öcsémmel járni. Szerinte nagyon kedves, és odaadó Jesse. Elgondolkoztam azon, hogy ő most tényleg az én bunkó öcsikémről beszél, vagy valaki másról, mert Jesse-t én 27 év alatt sose láttam még kedvesnek, sőt odaadónak se.
Mikor visszaértünk a szállodába, csak arra vágytam, hogy lezuhanyozhassak. Éppen a lifteknél tartottunk kettecskén, mikor megjelent mellettünk Heikki.

 - Beszélni akarok veled – nézett rám miután beszálltunk a felvonóba.

 - Felőlem – rántottam meg lazán a vállam. Legszívesebben inkább azt mondtam volna neki, hogy hagyjunk, mert nincs kedvem vele beszélni, mert tudom, hogy miről akar velem tárgyalni. Mikor felértünk a szobába meggyőződhettem arról, hogy tényleg erről akar velem beszélni.

Szegény Domenic teljesen zavarba volt attól, hogy Heikki finnül szinte már üvöltött velem. Egy kukkot se értett abból, amit a tréner mondott nekem, de azt ő is leszűrte, hogy nagyon ideges.

 - Te neked elment a józan eszed? – kérdezte emelt hangon. – Miért pont egy olyan embert kell találnod, aki szarba se nézni a nőket, téged is megbántott, és úgy bánt veled az utóbbi időben, mint valami két eurós kurvával!

 - Most fejezd ezt be! – szóltam rá, de csak nem hagyta abba.

 - Kihasznál! Hát nem látod? Csak ágymelegítőnek kellesz neki! – mondta, majd az ajtó felé kapta a tekintetét, ahogy én is. megvetően végigmértem Heikkit, majd az ajtóhoz sétáltam, hogy kinyissam. Egy vigyorgó Kimi Räikkönen állt az ajtó előtt. A mosoly hamar eltűnt az arcáról, mikor megpillantotta Heikki, aki szinte egyből oda is trappolt az ajtóhoz.

 - Rosszkor jöttél. Gyere vissza később! Sőt, tudod mi? SOHA ne gyere ide vissza. Hagyd őt békén – mondta idegesen, majd becsapta Kimi orra előtt az ajtót.

 - Te megbolondultál! – mondta hitetlenkedve Heikkinek.

 - TE – mutatott rám – bolondultál meg, nem én! Hogy tudsz összeállni egy ilyen alakkal?

 - Elegem van belőled. Tünés – nyitottam ki előtte az ajtót, majd kituszkoltam a folyosóra. Amint tudtam, bezártam az ajtót.

Dom furcsán nézett rám, majd hirtelen elnevette magát.

 - Zűrös egy életed van – mondta a nevetéstől rázkódva, majd visszafordult a TV elé, amit kuncogva kezdett el újra nézni.