2013. március 25., hétfő

4. rész



Kedden este miután a fiúkat visszaszolgáltattam a szüleinket, hazavittem Kimi-t is, és az öcsémet is eldobtam a haverjához, akinél megszállt pár napra. Mikor haza értem fura volt, hogy senki se sikított, és egyetlen egy puffanást se hallottam, ami a gyors léptek, és egy szőnyeg miatt történtek volna.
Szerda reggel éppen a konyhában csoszogtam ide-oda, mikor megszólalt a csengő. A kávéspoharammal a kezemben indultam ki, hogy beengedjem a látogatómat. Egy fitt és üde Kimi Räikkönen sasszézott be mellettem, mire egy nagyon csúnya nézéssel meg is ajándékozzam. Nekem ne ugráljon itt, mikor még arra sincs erőm, hogy létezzek.
 - Segítened kéne nekem – mondta vigyorogva, miközben izgatottan leült az ebédlőasztalhoz. A média iszonyatosan félre ismerte Kimi-t, és szerintem nem is illik rá a ,,Jégember” becenév. Egyáltalán nem jeges, sőt! Tök barátságos, és viszonylag sokat is beszél.
 - Már megint? – nyögtem fel, miközben a konyhapultnak dőltem.
 - Egyszer meghálálom neked – mondta nevetve. – Szóval. A családomnak még semmit se vettem karácsonyra, és azt hiszem a két fiú megölne engem, ha nem kapnának tőlem semmit, és azért ez az egész ajándékos izé-mizé eléggé hozzá tartozik a karácsonyhoz. És mivel te nő vagy, a vásárlásban otthon lehetsz, így veled együtt hamarabb letudnám ezt az egészet. Szóval, eljössz velem?
 - Az öcsém többet jár vásárolni, mint én – mutattam rá. – De benne vagyok. Krissunak még nem vettem semmit se – mondtam, majd gyorsan legurítottam a maradék kávémat. Felrohantam az emeletre átöltözni. 15 perc múlva már Kimi autójában ültünk.
 - Minimum 7-re haza kell érnem, mert a családom idén itt, Helsinkiben tölti a karácsonyt velem, és egy kicsit rendet is akarok majd rakni.
 - Nyugi. Délig simán végzünk. Elképzelt tervem van arra, hogy kinek mit veszek – mondta büszkén.
Elképzelt terv … ja … Csak a játékboltban másfél órát kellett túlélnem egy olyan finn pasi mellett, akinek a neve a lexikonokban a ,,döntésképtelen” szó mellett szokott feltűntetve lenni. Délután 4 órakor tudtunk végre hazaindulni, addigra el tudta dönteni, hogy kinek mit vegyen. Én az öcsémet 10 perc alatt letudtam úgy, hogy fogalmam se volt arról, hogy mit vegyek neki. Pasik …
Anyámék szokásukhoz híven most is késtek röpke 2 órát, amin én már meg se lepődtem. Anyám és apám mint mindig, most is a lenti vendégszobát kapták meg, míg Krissu, és Jesse majd a fenti szobán fognak osztozkodni.
 - Jesse hogy, hogy nem itt alszik nálad? – kérdezte tőlem anyám, miközben nagy erőkkel azon voltunk, hogy a vacsorát elkészítsük.
 - Azt mondta, hogy míg ti itt nem lesztek, addig az egyik barátjánál alszik majd.
 - Miért nem aludt eddig is itt? – kérdezte értetlenül apám.
 - Apu, több, mint 10 éve nem laktam vele egy fedél alatt 2 napnál többet. Szerintem a 3. világháború kitörne, ha mi egy hétig együtt éldegélnék – mondtam nevetve.
Drága öcsikém este 11-kor dugta be hozzánk a kis fenekét, mikor már a szüleink aludtak. Krissu-val ketten lent néztük a TV-t, így tudtunk neki a bőröndjei cipekedésében segíteni.
A csütörtöki napunk azzal telt, hogy a fiúk vásároltak, és takarítottak, mi anyával pedig kettecsként elfőzőcskéztünk a konyhában.
23-án, reggel 9 óra 14 perckor, Szenteste előtt egy nappal én azon agyaltam, hogy a hülye öcsémet milyen úton, módon tudom a legkönnyebben kinyírni. Jesse drága felkeltett engem hajnali 6-kor azért, hogy vegyem arra rá Rikut, hogy a pályát had használják egy kicsit a barátaival.
 - Szia Kimi – mosolyogtam a mellettem elsétáló finn után már a stadionban, de ő nem reagált a köszöntésemre. Jesse-re néztem, de ő csak legyintett egyet, hogy hagyjam. Megrántottam a vállam, majd leültem a lelátóra.
Ahhoz képest, hogy csak két profi hokis volt a két csapatban, a fiúk tök jól játszottak. Le tudták kötni a figyelmemet a játékukkal, ami nagy szó az én esetemben.
Kimi egyszer kapura lőtt, de sajnos a korong nem kötött ki a hálóba, mire földhöz vágta az ütőjét, majd leviharzott a jégről. Tágra nyílt szemekkel néztem utána, mert nem értettem, hogy miért csinálta ezt. Odaszaladtam a kis kapuhoz, amin keresztül el lehet hagyni a pályát, majd magam mellé ráncigáltam az öcsémet.
 - Mi a baja Kiminek? Beszóltatok neki, vagy mi? – kérdeztem tőle.
 - Nem – rázta meg a fejét. – Tudod … Kimi apja pont ma egy éve halt meg. Paula, Kimi anyja megkért minket, hogy hívjuk el a srácokkal ma egy kicsit játszani, hogy eltereljük a gondolatait, de úgy látszik ez nem jött be – pillantott az öltözők felé, ahol Kimi a kelleténél egy kicsit erősebben zárta be az ajtót.
 - Oh … - nyögtem ki nehezen. - … Utána megyek – indultam el a folyosó felé, de Jesse elkapta a karomat.
 - Nem tudom milyen lelki állapotban van, és nem tudom, hogy most ha odamennél ártanál, vagy javítanál a helyzetén. Lehet, hogy rajtad csattanna mindaz, ami most benne lezajlik. Fogalmam sincs, hogy reagálna arra, ha oda állítanál, de nem akarom, hogy valamit csináljon veled, és utána ezért is szarul érezze magát – mondta.
 - Csak nem ütne meg!?
 - Nem erre gondoltam. Kimi lehet, hogy laza gyerek, de egy nőt sose ütne meg, de lehet, hogy szavakkal megbántana. Ahogy hallhatod most te is – itt tartott egy kis szünetet, hogy hallhassam a puffanásokat, és a szitokszavakat, amik mind Kimitől eredtek. - ,,kicsit” ideges – fejezte be a mondandóját Jesse.
 - Megnézem – mondtam neki ellentmondást nem tűrően, majd a folyosón végigszaladva az öltözőajtóhoz siettem, ami előtt egy pillanatra megtorpantam. Rátettem a kezem a kilincsre, de csak azután nyitottam be, miután már nem hallottam a berendezési tárgyak csattanását.
Kimi az egyik szekrény előtt ült. A két térdén könyökölt, míg a tenyereivel az arcát takargatta szorgosan. Odasétáltam hozzá, majd leültem mellé.
 - Ha szeretnél valakivel beszélgetni a benned lezajló dolgokról, akkor én itt vagyok – simítottam kezem a hátára, mire egy kicsit jobbra fordította a fejét, és egy aprócska résen rám kukkantott. – El se tudom képzelni, hogy most te mit érzel, de azt tudom, hogy ha kibeszéled magadból a fájdalmadat, akkor sokkal jobb lesz minden. Sőt, ha akarsz sírhatsz is, nem fogom elmondani senkinek, de ha magadban tartasz mindent, akkor az egy idő után fel fog emészteni. Amit itt elmondasz nekem, azt nem adom tovább senkinek. Na? Mit szólsz hozzá? – kérdeztem tőle, miközben végig simítottam izmos hátán. Kimi meg se mukkant, csak továbbra is úgy ült, ahogy az elején. Pár percig csöndben így léteztünk, majd Kimi letérdelt elém, és a derekamat átölelve hajtotta a fejét a mellkasomra.
 - Azt, hogy szar ötlet – motyogta félig a pulóverembe, félig a kabátomba, majd szorosabban magához húzott. Egyik kezemet a hátára simítottam, a másikkal pedig beletúrtam hosszú tincseibe. Egy kis idő elteltével éreztem, hogy a dekoltázsomnál, ahol a pulcsi már nem fedte a bőrömet, valami meleg nedves dolog rácsöppent, majd azt követte még egy, és még egy. Kimi meg se rezzent, és talán ha nem éreztem volna könnyeit a saját bőrömön, akkor el se hittem volna, hogy sír. Abban a pillanatban nem jutott eszembe semmi, amit mondhattam volna nyugtatás képpen neki. A torkomba lassan az a fojtogató kis gombócocska megjelent, amitől egy idő után nyelni is csak nehezen tudtam.
Kimi egy kicsit feljebb tornázta magát, és arcát az enyémnek nyomta, miközben a tincseimmel kezdett el játszandozni. Nem éreztem, hogy újabb könnycseppek csordulnának ki a szeméből, és a légzése is visszaállt a normálisra. Egy kicsit elhúzódott tőlem, majd a homlokát az enyémnek döntötte.
 - Köszönöm – suttogta, majd adott egy apró puszit, aminek az ¼-e a számra sikeredett. Megfagytam, ahogy Kimi is. Egyre szaporábban vettem a levegőt, mert a finn közelsége kicsit megbolondított. Az illata, ami a szobámban terjengett aznap reggel, mikor felkelt az ágyamban, most még intenzívebb volt. Éreztem, hogy a számon át kilélegzett levegőm egyre hamarabb visszacsapódik rám, ami azt jelezte számomra, hogy Kimi egyre közelebb került az arcomhoz. Kimi ajka már az enyémet súrolta, mikor kinyílt az öltöző ajtaja. Az öcsém tágra nyílt szemeivel találtam szembe magam, majd mikor egy kaján vigyor elterült a csinos kis pofiján, amiért tinilányok százai vannak oda hazánkban, eltoltam magamtól Kimit, és felálltam.
 - Ülj a szádra, vagy a lerúglak – morogtam oda az öcsémnek, miután elsétáltam mellette. Egyfolytában csak vigyorgott, így nagy volt a késztetés, hogy már ott helyben meg ne tegyem azt, amit ,,ígértem” neki.
Miután kiléptem az öltözőből, a női mosdóba mentem, hogy egy kicsit megmossam az arcomat. Ahogy a tükörbe belenéztem láttam, hogy teljesen kipirultam. El kellett mosolyodnom magamon, mert sose szoktam ilyet produkálni, és ez engem most csak még jobban zavarba hozott.
Miután végeztem a mosdóban, visszasétáltam a lelátóhoz, majd leültem ugyan oda, ahova az elején. Jesse és Kimi utánam 5-6 perccel jöttek ki az öltözőből, és míg a jégre nem léptek, egyfolytában csak dumáltak és nevetgéltek. Örömmel konstatáltam azt, hogy Kimi végre nevetett.
Miután a kis meccsüknek vége lett, összeszedtem a cuccaimat, majd kimentem a parkolóba. A kocsimnak dőlve nyomkodtam a telefonomat, miközben az öcsémre vártam.
 - Szia – köszönt rám egyszer csak Kimi, mire egy nagyot ugrottam. Annyira belemerültem a kezemben lévő készülékbe, hogy kizártam a külvilágot, és nem figyeltem fel arra, hogy valaki közeledik felém. – Veszélyes így egyedül kint ácsorognod a sötétben – mondta, majd mellettem a kocsinak dőlt.
 - Nagylány vagyok, tudok már magamra vigyázni – mondtam neki mosolyogva, mire elnevette magát. – Mi az? – kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét.
 - Gerlicéim. Kérlek szépen titeket, hogy ne a szemem előtt turbékoljatok – sétált el előttünk Jesse. A kocsim csomagtartójába bedobta a cuccait, majd beült az anyós ülésre, ahonnan áthajolt a kormány felőli ablakhoz, és onnan vigyorgott ránk.
 - Megyek. Hazavisszem és visszazárom a ketrecébe – böktem a fejemmel öcsikém felé, mire Kimi hangosan felnevetett. Meglepő módon búcsúzott el most tőlem, ugyanis két puszit nyomott az arcomra, majd lepacsizott Jesse-vel, aki az ablakot lehúzta arra a pár pillanatra.
 - Azért ha dugni fogtok, akkor azt az én tudtom nélkül csináljátok, kérlek – mondta vigyorogva Jesse, miután kigördültünk a parkolóból.
 - Vittu perkele – mondtam neki, miután egy nővéri tarkón vágással megajándékoztam.

5 megjegyzés:

  1. Mint mindig, most is IMÁDTAM!
    Csak egy bajom van...gyakrabban is hozhatnál részt :)
    Puszi, Vivi

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik!!! Egyre jobb a sztori! :D
    de tényleg lehetne kicsit gyakrabban friss:) persze nem akarlak sürgetni!
    Krisztee

    VálaszTörlés
  3. Szép jó estét a kommentelő hölgyeknek (és persze mindenki másnak is) :D

    Köszönöm szépen a hozzám írt szavaitokat. Nagyon jól esnek :)
    A gyakoribb részhozással kapcsolatban azt tudom ígérni, hogy mindig szeretem, ha nekem előre 2 rész meg van írva, mert ha véletlenül a héten nem tudok írni, akkor attól még nyugodt tudok lenni, hogy fel tudok tenni a blogra új részt és marad pluszba is egy. DE ha már 3 részem meg van írva előre, akkor hamarabb kaptok új részt. Jelenleg a 7. fejezetet lassan befejezem, szóval, ha azzal készen leszek, akkor holnap, vagy holnap után kaptok új részt :)És ha erre be tudok én is állni, akkor 2-3-4 naponta (attól függően mennyire izgágák az ujjaim) kapnátok új részt, nem pedig hetente. Ebbe megegyezhetünk? :D

    VálaszTörlés
  4. Igen..azt hiszem így tökéletes lesz :D
    Krisztee

    VálaszTörlés